Reményi Béla

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Reményi Béla
Született1914. január 26.[1][2]
Budapest
Elhunyt1962. október 2. (48 évesen)[1][2]
Budapest VIII. kerülete
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
KitüntetéseiJózsef Attila-díj (1956)
SírhelyeFarkasréti temető (610-26. templomi fülke)[3][4]
SablonWikidataSegítség

Reményi Béla (Budapest, 1914. január 26.[5] – Budapest, Józsefváros, 1962. október 2.)[6] József Attila-díjas költő, elbeszélő, műfordító.

Élete[szerkesztés]

Reményi Lajos (1882–?) Nagyváradról származó magánhivatalnok és Budai Julianna (1891–?) fia.[7] 1919-ben szüleivel kikeresztelkedett. A második világháborút követően népművelőként dolgozott. Először drámaíróként és költőként mutatkozott be az 1940-es évek második felében. 1953 és 1956 között az Irodalmi Újság munkatársa volt. Lírájában a nagyvárosi ember problémái tükröződnek, elbeszéléseiben a kispolgárság, az értelmiség életét mutatta be. Antológiáknak fordított német és spanyol költők verseiből.

Házastársa Süsz Piroska volt, akit 1941-ben vett nőül.

Sírja a Farkasréti temetőben található.[8]

Főbb művei[szerkesztés]

  • Népmentők (dráma, Budapest, 1947)
  • Évek hullámain (versek, Budapest, 1948)
  • Guruló csille (dráma, Budapest, 1949)
  • Egyetlen hadsereg (versek, Budapest, 1950)
  • Levél a fán (válogatott versek, Budapest, 1955)
  • Láthatatlan főnök (elbeszélés, Budapest, 1956)
  • Négyszemközt (versek, Budapest, 1957)
  • Zsákmány (versek, Budapest, 1959)
  • Magvetők (elbeszélés antológia, Budapest, 1960)
  • Hemingway ürügyén (Nagyvilág, 1960. 6. sz.)

Díjai, elismerései[szerkesztés]

  • József Attila-díj (1956)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.  
  • Magyar irodalmi lexikon I–III. Főszerk. Benedek Marcell. Budapest: Akadémiai. 1963–1965.